Nekünk, történelemtanároknak kiemelt feladatunk megemlékezni nemzeti ünnepeinkről, emléknapjainkról. Október 23-a közeledtével kolléganőmmel, Jeneiné Vörös Margittal idén is arra törekedtünk, hogy olyan módon elevenítsük fel a 64 évvel ezelőtt történteket, amely méltó emléket állít a hősöknek. Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy közel hozzuk a ma nemzedékéhez a forradalom és szabadságharc eseményeit, résztvevőit. A Covid 19 miatt csupán osztálykeretben gondolkodhattunk és 45 perc állt rendelkezésünkre. Fokozta nehézségeinket, hogy erről a korszakról még egyetlen osztály sem tanult. Ráadásul nem könnyű egy olyan generációnak megmagyarázni, milyen is a szabadsághiányos állapot, akik már a szabadságba születtek. Ezért úgy döntöttünk, hogy először megmutatjuk, milyen okok vezetettek 1956-hoz. Majd olyan emberek beszámolóit hallgattuk meg, akik megélték az eseményeket. Ez volt az a pont, amikor valóban átérezték a gyerekek, hogy mit is éltek át a forradalom résztvevői. Döbbenten hallgatták az elbeszéléseket, amelyekben legtöbbször a fegyvertelen emberek kiszolgáltatottsága jelent meg a szovjet tankokkal szemben. Nem értették, hogy hogyan történhetett meg mindez. Sok kérdés hangzott el, amelyeket nem győztünk megválaszolni. Ez volt a bizonyítéka annak, hogy elértük célunkat.

Mert szentül hiszünk abban, hogy: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.”

Bosnyák Endréné
történelemtanár