Visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola

Visegrádi gyerekek sikere az Országos Történelmi Tanulmányi Versenyen

 

Minden történelemtanárnak van olyan korszak, vagy történelmi esemény, amely kissé közelebb áll hozzá. Bevallom, nekem is van, méghozzá az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei ezek, így mostanában, amikor csak tehettem, beleástam magam a témába. Még egy 3 napos továbbképzésre is elmentem, ahol olyan „nagy nevek „tartottak előadást, mint Horváth Miklós, vagy Markó György. Élveztem minden percét a három napnak, ahol sok új ismeretre tettem szert.
Nem telt el 1 hónap, amikor felhívás érkezett a „Budapest a forradalmak városa” elnevezésű országos történelmi tanulmányi versenyre. Amikor elolvastam a részletes kiírást, nagyon megörültem, ugyanis a megjelölt téma a következő volt: Az 1956-os forradalom és szabadságharc, és az 1848 márciusi-áprilisi események. Tudtam, hogy ezen a versenyen indulnunk kell, de eszembe ötlött az is, hogy vajon vállalják-e majd a gyerekek ezt a megmérettetést, mivel csupán 3 hónapja vettünk részt, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot feldolgozó országos tanulmányi versenyen.

Meglepetésemre 8 tanuló azonnal igent mondott. Az ajánlott irodalom egy nyolcadikos számára igen nagy mennyiségű és elég nehéz nyelvezetű volt. Arra kértem a gyerekeket, hogy nézzék meg, mit kell elsajátítaniuk, és csak annak tudatában döntsenek a versenyen való részvételen. Eltelt pár nap, amikor ismét feltettem a kérdést: Ki szeretne indulni a versenyen? Meglepetésemre csupán ketten léptek vissza. A 3 csapat tagjai a következők voltak: Dinda Krisztina- Károlyi Barbara, Hermann Gréta- Marton Bálint, Gersonde Olivér- Bosnyák Olivér. Elkezdődhetett végre a felkészülés, a kemény munka.
Az egyik versenyző édesanyja, Gersonde- Fináczy Zsófia azzal az ötlettel állt elő, hogy menjünk el a gyerekekkel Budapestre, és látogassunk el az 1956-os események helyszíneire. Néhány nap szervezés kellet csak és már úton is voltunk Budapest felé. Egy napunk volt, így a teljesség igénye nélkül a pesti srácok tevékenységének helyszíneire látogattunk el: Széna- tér, Corvin- köz, Tűzoltó utca, Ferenc- tér, Tompa utca, Bródy Sándor utca (Magyar Rádió) és a Parlament. Nagyon sokat tanultunk, és a nap végére jól elfáradtunk. Bár mint utóbb kiderült, a verseny során a politikatörténet kapott hangsúlyt, a pesti srácok tevékenysége szinte alig került szóba.  Nem baj, mert úgy gondolom, hogy nem volt hiábavaló a forradalmárok megismerése. Sőt, az ő tevékenységük volt igazán fontos, mert az eseményeket ők alakították, és a jövő nemzedékének elsősorban nem a politikusok működését kell bemutatnom, hanem a hősökét, akik példaként állhatnak előttük.
Ez után folytatódhatott az itthoni felkészülés. Köszönöm Gersonde- Fináczy Zsófiának az ötletet és a megvalósításban való aktív részvételt!
Nem könnyű korszak ez, főleg nem egy nyolcadikos számára. De mégis azt tapasztaltam, hogy amint egyre mélyebben beleásták magukat a témába a gyerekek, úgy kezdett egyre érthetőbbé válni számukra az, hogy mi miért és hogyan történt. Érdekes volt látni, ahogy csodálkozva kérdezték, hogy hogyan történhetett ennyi igazságtalanság? Ők ugyanis már egy olyan korba születtek, ahol szabadon élhetnek. Megbeszéltük, hogy az ő felelősségük is az, hogy megőrizzék azt a szabadságot, amelyben élhetnek, és megtegyenek mindent azért, hogy ne jöjjön el ismét egy olyan sötét korszak, amely 56-hoz vezetett.
És végre eljött a verseny napja. Kisbuszával Szendrey Lajos szállított bennünket, akinek nagyon köszönjük, hogy ismét önzetlenül segített a gyerekeknek! És nagy- nagy köszönet illeti az Áprily Iskoláért Alapítványt is, amely finanszírozta az utunkat!
Az utazást felhasználtuk arra, hogy átbeszéljük a legfontosabbakat. Mint kiderült, jól tettük, mert sok olyan kérdés volt az írásbelin, amelyet éppen ekkor ismételtünk át. Sajnos a német nemzetiségi prózamondó verseny is erre a napra esett, így Gersonde Olivér reggel azon vett részt, majd sietve jött a történelem verseny helyszínére. Bíztunk abban, hogy átér a verseny kezdete előtt, hogy a 45 perces írásbeli feladatlapot csapattársával, Bosnyák Olivérrel együtt tudja megírni. De a körülmények nem voltak kegyesek hozzánk. Azonban, mint utóbb kiderült, Bosnyák Olivér derekasan helytállt, mivel a 63 csapat közül (fele- fele arányban vettek részt középiskolás és általános iskolás csapatok) a második legjobb eredményt érte el az írásbeli feladatlap kitöltésekor. Ezzel ők továbbjutottak a második fordulóba, a szóbeli megmérettetésre. Hermann Gréta és Marton Bálint is folytathatta a versenyzést. Csupán Dinda Krisztina és Károlyi Barbara számára ért véget a verseny. Ők is nagyon szépen teljesítettek, mindössze 1 ponttal értek el kevesebbet, mint a továbbjutó csapatok.
A második fordulóban nagy hangsúlyt kapott a kreativitás. A csapatoknak szituációs játékot kellett előadniuk, plakátot kellett készíteniük és villámkérdésekre kellet válaszolniuk. Diákjaink derekasan helytálltak. Végül Hermann Gréta és Marton Bálint az előkelő 5. helyezést érte el, amely óriási eredmény, mert először vettek részt ilyen versenyen. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Gersonde Olivér és Bosnyák Olivér pedig a dobogó első helyén végzett, megnyerve az országos tanulmányi versenyt. Kell-e ennél nagyobb öröm? Gondolom sejthető a válasz. Nem, nem kell. Egy történelemtanárnak az egyik legnagyobb öröm az, ha tanítványai szabadidejüket arra áldozzák, hogy elmélyedjenek egy történelmi korszakban, eseménysorozatban, ahelyett, hogy a tévé előtt ülnének, vagy okos telefonjukat nyomkodnák.
Az a tudás, amelyet e felkészülés alatt szereztek, már nem vehető el tőlük, az övék marad. Segítségükre lesz majd a jövőben, legyen az egy tanórai vita, dolgozat, felelés, vagy érettségi vizsga. De valószínűleg nem fognak csendben ülni egy olyan beszélgetés során sem, ahol az 56-os forradalomról lesz szó.
Mondandóm befejezéseként, mintegy azt alátámasztva Csíkszentmihályi Mihály szavait idézem: „Tudtam – megint tapasztalatból – hogy az élet legérdemesebb pillanatai, amikor legjobban érezzük magunkat, és amelyekre később nosztalgiával nézünk vissza, sokszor akkor történnek velünk, amikor nehezen elérhető célt tűzünk magunk elé, és amikor minden képességünket teljesen igénybe kell vennünk annak eléréséhez. Ritkán van az, hogy valaki mély élvezetet talál passzívan, fogyasztóként viselkedve. Önmagában sem a televízió, sem az új kocsi, sem a külföldi vakáció nem képes boldoggá tenni bennünket. Viszont vannak alkalmak, amikor az ember teljesen elmélyül valamiben – sziklát mászva, sakkozva, énekelve vagy jó barátokkal beszélve – amikor úgy tűnik, hogy a boldogság tényleg elérhető.”

Bosnyák Endréné
történelemtanár

Mottó

Címer

"Figyeld a Dunán elfutó hajókat
és valld: az óra gyorsan illan el.
De amíg élsz, a múlt, a dal s az erdő
és az örök vágy emberré emel."

Határtalanul

hatartalanul forweb2

Keresés

Keress minket a Facebook-on

Web: www.aprily-visegrad.hu | email: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. | Tel.: 06(26)398-312 | Fax: 06(26)397-826
Visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola
Copyright © 2009. All Rights Reserved.